Rólunk írták

Az egyik jóbarátom tudta, hogy szeretem a nagy, erős, és sárban kapartató gépeket nézegetni, mivel elég sok időt töltöttünk a szántóföldek mellett gyerekkorunkban. Hogy elálljon a nyálfolyásunk, a Rába-Steigeresek néha felvettek minket egy-két kanyarra..., majdnem traktoros lettem...

Eltelt 15 év, és kaptam egy meghívást tőle egy adrenalinszint növelő túrára…

Nem igazan tudtam mire számítsak, de egyből meghozta a kedvem a "mocsárjáró-kerekű" hatkerék-meghajtású 18000 köbcentis V8-as Kraz katonai teherautó látványa és hangja. Akkor adjuk át magunkat a simogató szél karjainak, irány a plató (mindenkinek ajánlom, aki hozzám hasonló katonaságkerülő J ). Két feladat van, felmászni, és kapaszkodni, mert jön a kanyar! - le a földekre. Ahogy én is, a sofőr is tudta, hogy sár az mindig van, csak meg kell találni. Ekkora sáron ekkora gépet sosem láttam még ilyen könnyen átmenni. Ekkor elénk került egy ellenséges ex-náci útblokád, Trabantból kialakítva. Az ellenségnek szerencséje volt, hogy előre elmenekült, mert ha ott lettek volna..., őket is kiskanállal kellett volna összeszedni....

Ezután hamarosan megérkeztünk a lánctalpas két-éltűhöz. Érdeklődve vártam, milyen lesz  a 2 méteres ülésmagasságban a nádasban kabriózni. Előtte azonban, hogy tudjuk, nem lesz akadály a sás, kaptunk némi eligazítást, gépbemutatást. Felszállni könnyű, hiszen van létra J . A hangja finom lágy, -hiszen van füldugó J. Ha lenne egy ilyenem Pesten, biztos ezzel járnék haza melóból a másik partra, amikor  a többiek a lánchídon állnak a dugóban... , - ugyanis az utasülések helyére nyugodtan parkolhatnék, volna hely a kocsinak.

Ez után a rodeó után az aktuális közönség arra szavazott, hogy nézzük még meg, hogyan húzza el a Kraz a szintén nem piskóta V8-as benzines 4.2-es Gaz66-os büfékocsit, hátrafelé, miközben előre igyekezne J.

Ezután megint katonásdi, Krazzal vissza a faluba. Nagyszerű élmény volt ilyen gépeket látni és menni velük egy kört. Ja majdnem kihagytam az  ágyút.., de ebben épp a gulyásunk főtt...